Valentin-nap van. És bár nem szoktam beengedni senkit a magánéletembe, most mégis egy picit megteszem. Köszönöm a férjemnek, hogy van nekem, és elvisel :) A mi kapcsolatunkban is vannak mélyrepülések, és persze néha a fellegekben járunk. De mikor úgy érezzük megtaláltuk a másik felünket, ezt tudnunk kell. Tudnunk kell, hogy nem lesz mindig "habostorta" az életünk vele, és igenis néha nagyon "unjuk" és a hétköznapoktól befásulHATUNK, mert azért nem kötelező. És ehhez, hogy ne következzen be, sok-sok munka kell. Meg kell dolgoznunk a kapcsolatunkért, persze ha fontos nekünk. Nekem az. Mert Őt választottam, és nagyon sok mindent köszönhetek Neki. Többek közt a 2 csodaszép lányomat. Mindig kiáll mellettem, és bár hazudnék, ha azt mondanám, hogy nincsenek köztünk súrlódások, de mindig megoldjuk őket. Mert BESZÉLÜNK egymással. És ezt a példát szeretném, ha megtanulnák a lányaim is. Hogy nem kell azonnal mindent feladni az első utunkba kerülő akadály miatt. Azt hiszem ez a legfontosabb.
foto:pinterest
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése